A földgazdálkodás a 21. század egyik kulcskérdése, amellyel bolygónk szembesül. Az éghajlatváltozás következtében az aszályok egyre hosszabbak és intenzívebbek, a súlyos áradások pedig egyre súlyosbodnak. Az emberi tevékenység és a szélsőséges időjárás miatti talajromlás fokozza a sivatagok terjedését, csökkenti a biológiai sokféleséget, megnehezíti a gazdálkodók számára a növénytermesztést és növeli a vízhiányt.
A megoldások keresése sürgető, és az egyre több bizonyíték arra utal, hogy szerepet kell játszania a szerény bundnak – egy egyszerű szerkezetnek, amelyet a gazdálkodók évezredek óta használnak.
A kötegek olyan akadályok, amelyeket arra terveztek, hogy a folyadékot bent tartsák, vagy a folyadékot kívül tartsák. Természetes vagy mesterséges anyagokból is készülhetnek, és számos környezetben felbukkanhatnak – például szivárgás esetén vegyszertárolót körülvevő fal, vagy út vagy vasút körüli lejtős töltés a vízáramlás szabályozására.
Kapcsolódó cikk: A bambusz segíthet megoldani az építőipar fenntarthatósági problémáját
A legalapvetőbb a felhalmozott földből áll. Ami a geomérnöki technológiát illeti, nagyjából olyan alacsony technológiájúak, mint amilyenről van szó, de stratégiailag megépítve a környezetre gyakorolt hatásuk mélyreható lehet. Az olyan eltérő éghajlaton, mint Tanzánia és Észak-Írország, külön programok demonstrálják a bunding regeneráló erejét – és az eredmények az emberek és a természet hasznára válhatnak.
Technikák a tanzániai gazdák kezébe
Tanzániában a Justdiggit non-profit szervezet és a LEAD Alapítvány együttműködése a helyi közösségekkel együttműködve több tízezer gödör kiásásán dolgozik száraz területeken esővíz gyűjtése céljából, az ENSZ által támogatott hatalmas zöldítési erőfeszítés részeként.
Angelina Tarimo, a LEAD Alapítvány koordinátora olyan helyeken dolgozott együtt a helyi közösségekkel, mint például Pembamoto, egy falu a Dodoma régióban, ahol az elsivatagosodás egyre nagyobb veszélyt jelent.
„Ha megkérdezed a véneket, mi történt a múltban, azt fogják mondani, hogy ott volt az eső; sokkal zöldebb volt, mint amit most látunk” – mondja. – Teljesen tudja, hogy valahol valami elromlott.
Tarimo szerint a mezőgazdaság negatív hatással volt Tanzánia földjére, mivel a gazdálkodók fákat és őshonos növényeket irtottak ki, hogy termést termeljenek, vagy hagyják, hogy a gyep túllegeltetett legyen. Ez károsítja a talaj szerkezetét, és hajlamosabbá teszi az erózióra. Mivel a talaj szárazabb, eső esetén valószínűbb, hogy a víz lefolyik a felszínről, ahelyett, hogy beszivárogna a talajba, elmosná a termékeny talajt és állandósítaná a száradási ciklust.
2018-ban Justdiggit és a LEAD Alapítvány együttműködött a faluval egy 50 hektáros kopár kísérleti helyszín átalakításán, és egy sekély árok körül megemelt kerületű, félkör alakú gödrök hálózatát ásták ki, amelybe magokat vetettek. A nagyjából öt méter x két méter nagyságú gátakat átfedő halpikkely-mintázatban fektették le, mélyedésük felfelé néz, hogy felfogja a szárazföldről lefolyó esővizet, lelassítva annak mozgását és lehetővé téve a földbe való behatolást.
A program részeként Pembamoto közössége beleegyezett, hogy két évig érintetlenül hagyja a földet.
„Nagyon szkeptikusak voltak bármiféle eredményt illetően, mert évek óta soha nem láttak füvet nőni a területen” – mondja Tarimo. Két év után azonban ekkora sikerrel döntöttek az ugar időszakának meghosszabbítása mellett. Nemcsak a fűmag nőtt, hanem más alvó magvak is kicsíráztak, és a kisemlősök visszatértek. A zöld növényzet messze túlterjedt a zsombékok határain, betakarva a korábban leromlott tájat. – Három év után a fű magasabb volt, mint én! mondja Tarimo.
2021 augusztusában a közösség megkezdte a fű fenntartható takarmányozását, a felesleget pedig eladta a szomszédos falvaknak, a pénzt pedig közösségfejlesztésre fordítva – mondja a LEAD koordinátor.
A Justdiggitnek más projektjei is vannak Közép-Tanzániában, ahol több száz falu dolgozik azon, hogy különféle módszerekkel több mint 750 000 hektárt helyreállítsanak. A tanzániai és dél-kenyai lelőhelyek között eddig több mint 200 000 gödört ástak ki.
Justdiggit globális kommunikációs igazgatója, Wessel van Eeden szerint létfontosságú, hogy az újrazöldítési technikák a gazdák kezébe kerüljenek.
Partnerei tájékoztató programjain kívül, amelyek magukban foglalják a roadshow-kat, brosúrákat és rádiós slotokat, a Justdiggit más non-profit szervezetekkel együttműködve létrehozta a Greener.land digitális platformot, amely 20 geomérnöki beavatkozást részletez a leromlott területek helyreállítására.
„A szubszaharai Afrikában potenciálisan 350 millió kistermelő él” – mondja van Eeden. „A technikák… rendkívül alacsony technológiájúak, alacsony befektetést igényelnek, tehát méretezhetők. Mindössze annyit kell tennünk, hogy elmeséljük a megfelelő történetet a megfelelő gazdának a megfelelő platformon keresztül.”
A tőzegláp helyreállítása Észak-Írországban
A sejtösszevonást – a bundákkal zárt teret hozva létre – évezredek óta használják szerte a világon, hogy vízzáró földterületeket hozzanak létre, amelyek ideálisak olyan növények termesztésére, mint a rizs. Az elmúlt években kísérletek zajlottak, hogy kiderüljön, sikerül-e helyreállítani a tőzeglápot Észak-Írországban.
A 4,9 millió eurós (4,9 millió dolláros) Source To Tap projekt részeként a Northern Ireland Water és partnerei arra vállalkoztak, hogy megvizsgálják, vajon a tőzegláp helyreállítása fenntartható, költséghatékony módszer lehet-e az ivóvíz minőségének javítására.
Észak-Írországban és az Ír Köztársaságban az ivóvíz közel 70%-a tőzeglápból származik, amely természetes szűrőként működik – magyarázza Diane Foster projektmenedzser. Ha a tőzegláp leromlott, „az kihívásokat okozhat” – teszi hozzá.
A tőzeglápra ültetett fák felfogják a csapadékot és lecsökkentik a talajvízszintet, csökkentve a rendelkezésre álló nedvességet a sphagnum moha számára, amely az új tőzeg alapvető építőköve. Ennek eredményeként a víz színének és zavarosságának ingadozását okozhatja, magyarázza Foster.
A Forest Service Northern Ireland tulajdonában lévő földeken Tullychurryben (Fermanagh megyében) tőzeglápot használtak ültetvényre, ahol rúdfenyő volt. A fákat 2019-ben egy próbaterületen szüretelték ki, 2020 végén pedig két ásó 11 hétig dolgozott azon, hogy 145 négyszögletes sejtköteget hozzanak létre valamivel több mint hat hektáron (15 hektáron).
A bunding módszer „nagyon-nagyon gyorsan” működött – mondja Foster, emlékeztetve néhány sejt túlcsordulására. Az Ulsteri Egyetem csapata 2021 februárja és decembere között gyűjtött vízmintákat. „Nincsenek tömeges adatok” – vallja be Foster, hozzátéve, hogy szeretne finanszírozást biztosítani a jövőbeni tanulmányokhoz. Az eredményeket várhatóan még ebben az évben közzéteszik.
„Ezt a területet most tovább kell helyreállítani” – teszi hozzá. „Elhelyeztük a mechanizmust, hogy remélhetőleg magasan tartsuk a vízszintet… Látjuk, hogy egyre zöldebb. Láttuk, hogy a sphagnum mohák visszatérnek.”
Míg a kísérletet az embereket szem előtt tartva hozták létre, a tőzeges területek helyreállításának előnyei sokrétűek. „Sok különböző ökoszisztéma-szolgáltatást támogatna” – mondja Foster, ideértve a „biológiai sokféleséget, a vízellátást, az árvíztárolást és különösen a szén-dioxid tárolását”.
Az Észak-Írország Water már máshol is alkalmazza ezt a technikát. A Lough Bradan-tónál, amely ivóvízforrás, 8-10 hektárnyi (20-25 hektár) tőzeglápra ültetett fát vágtak ki a tározó nyugati partja mentén, és sejtköteget építettek ki, így tőzegláp keletkezett, amely lassan szűri a vizet. ömlik a tóba.
„(Ez) nagyon izgalmas látni, hogy ott van ebben az ivóvízgyűjtőben” – mondja Foster. “Eltart egy kis időbe, amíg a sphagnum mohák és minden megtelepedik, de a folyamat most zajlik.”
(CNN)